Utunk a szálláshelyünkre Szentpéterváron nap mint nap egy kolostort, az Alekszandro Nyevszkaja Lavra-t körülvevő hosszú, sárgára festett fal mellett vitt el. Ez a ma is működő kolostor Oroszország első négy legmagasabb rangú egyházi intézménye közé tartozik, kicsit hasonlít a Moszkva melletti Zagorszkhoz. Napokig nem tudtuk, hogy itt egy régi, híres és védett nemzeti kincs, egy temető van a falon belül, olyan, mint Budapesten a Fiumei úti sírkert. Amikor ott jártunk, a kolostor területén működő templomban éppen misét celebráltak, az énekkar gyönyörű pravoszláv egyházi énekeket énekelt.
A.Nyevszkaja Lavra kolostor A.Nyevszkaja Lavra bejárat
A temetőben megtaláltuk többek közt Dosztojevszkij, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Borogyin, Glinka valamint Muszorgszkij síremlékét, aki egyébként Helena Rerich közeli rokona volt. Rerich pedig - amikor az orosz operákhoz díszleteket tervezett Párizsban és New Yorkban - többször készített Muszorgszkij zenéjéhez színpadképet és ruhaterveket.
Muszorgszkij síremléke
Ezek után még figyelmesebben kezdtük el nézegetni a régi 2-300 éves síremlékeket.
Így találtuk meg Lomonoszov (1711-1765) a Szentpétervári Egyetem egykori fizika-kémia professzorának sírját, aki az orosz felvilágosodás első nagy alakja volt, és az orosz tudományos élet fellendítésén fáradozott. Síremlékén az ismert caducceus jelképét fedeztük fel. Egy kicsit arrébb egy koporsóra szabadkőműves jelképeket faragtak, szögmérőt és kinyitott körzőt. Kész csoda, hogy a forradalmat követően ezek a jelképek így, ennyire épen megmaradtak.
Lomonoszov sírköve Egy szabadkőműves síremlék
Általános díszítőelemként szerepelt több síron a koponya és a
keresztet formáló csontok, mintha azt sugallná: itt a földben már csak a csontok nyugszanak, a lélek máshol jár.
"Isa pur es homu vogymuk..."
Gazdag fantáziával és a jelképek világát ismerve dolgoztak a korabeli kőfaragó mesterek. Egy másik síremlék egyik oldalán a Halál kaszája a homokórával emlékeztet a földi idő végességére, és az angyalszárnyak sugallják a reményt - az itt nyugvó talán már az ő világukat élvezi. A kő másik oldalán a farkába harapó kígyó egyetemes jelképe látható, mely a halhatatlanságra emlékeztet és arra, hogy most visszatérsz oda, ahonnan elindultál.
Síremlék a farkába harapó kígyóval
Minden temető jellemzi a népet, a kort, a korabeli embereket, kultúrát és gondolkodásmódot. Ennek a szentpétervári temetőnek az utókorra hagyott jelképei érdekes és különleges olvasatot hordoznak a XXI. századi - önmagáról oly "sokat" gondoló - modern ember számára.
