.:: Sziddhártha Alosztály - A lótusz szimbólumról ::.

Nemrégiben került fel a Magyar Teozófiai Társulat honlapjára "A fehér lótusz idillje" című misztikus történet magyar fordítása. "Hilarion Mester egyiptomi élete" - lehetne az alcíme, hogy röviden megvilágítsuk, miről is szól ez a valószínűleg igaz történet. Mégis, az eredeti cím az igazán sokatmondó és kifejező, éppen rejtett szimbolikája miatt.
Európai kultúrkörünkben meglehetősen kevés jelentést társítunk a lótuszhoz, így a lótusz-szimbolika sem magától értetődő, nem úgy, mint a keleti kultúrákban.

(képgyűjtemény)

Az ókori Egyiptomban a lótuszt istenalakokkal és más szakrális jelképekkel együtt ábrázolták. A lótuszhoz - amely a Nílus két partján virított, és így Felső Egyiptom jelképe lett - kapcsolták a termékenységet, teremtőerőt és a Napot, mint az élet és újjászületés forrását. A fennmaradt képzőművészeti ábrázolásokon vagy Hóruszt látni a lótusz virágán, vagy Izisznek és Ozirisznek szolgált trónul.
"A régi Egyiptom maradványain annál gyakrabban találhatók a lótuszvirágok és a víz a Nap-Istenekkel kapcsolatban, mennél régebbiek a kiásott, felajánlott tárgyakon levő jelképek és emblémák. Khnoom isten - a nedves erő - a víz, amely Thales szerint minden dolog princípiuma, lótusz-körülfogta trónuson ül. Bes isten lótuszon áll, készen arra, hogy ivadékát elnyelje. Thot-ot, a misztérium és a bölcsesség istenét, Amenti szent Írnokát, aki napkorongot visel fejdíszül, és akinek bika-feje és emberi teste van, teljesen kinyílott lótuszon ülve ábrázolják. Végül Hiquet istennő béka alakjában lótuszon pihen, ezzel mutatja a vízzel való összefüggését." (H.P. Blavatsky)
Az egyiptomi kozmogónia egyes változataiban a Nap fia árasztja el a sötétbe burkolódzott Földet, és az őseredeti káoszból kiemelkedő domb tetején nőtt lótusz kibomló kelyhében ereszkedik alá. Számos egyiptomi ábrázoláson az újszülött Nap lótuszvirágon trónol. Ré isten is lótuszvirágból született. A lótusz kelyhében ülő csecsemő alakjának ábrázolása kedvelt volt egészen a római korig.

Indiában a lótusz a születés női szervét idézte emlékezetbe, és az istenanyát személyesítette meg. A kozmikus lótusz, mint teremtő öl, mint az isteni elv tartózkodási helye vagy forrása, különleges szakrális erőként szerepel. A termékenység lótusz-istennőjének kultusza széleskörűen elterjedt az indiai földműves-kultúrákban. Csupán az óind nyelvben több mint száz neve van a lótusznak, többnyire a víz vagy a virág motívumával kapcsolatban.
Elvonatkoztatva a konkrét megjelenítésektől, a kozmikus lótusz a teremtést jelképezi, a világ keletkezését az ősvizekből vagy pusztaságból, amelynek közepén az alvó Vishnu nyugszik. A lótusz-köldökű Vishnu önnön testéből szüli a gigantikus lótuszt, amelyben a "lótuszban születetett" Brahma trónol. "Ó Örökkévaló! Látom Brahmâ-t, a teremtőt, benned trónolva a lótuszon" - mondja a Bhagavad Gitá egyik verse.
"A hinduknál a Tűz szelleme - amely felébreszt, megtermékenyít és (eszményi ősképéből) konkrét formába fejleszt mindent, ami a vízből, vagyis az első Földből született - fejlesztette Brahmâ-t. A tér vizein és az Örökkévalóság Kígyóján pihenő Vishnu Isten köldökéből kinövő lótuszvirág - a legszemléltetőbb allegória, melyet valaha kigondoltak; ez a Világegyetem, mely a központi Napból, a PONT-ból, az örökké rejtett magból fejlődik ki. Lakshmi-t, Vishnu nőnemű aspektusát, akit Padma-nak, lótusznak is neveznek, a 'Teremtés' idején lótuszvirágon úszva ábrázolják, és a tér 'óceánjának köpülése'-kor úgy, hogy a tej-tengerből jő elő, mint Vénusz a tenger tajtékából." - folytatódik HPB gondolata a Titkos Tanításban, "A lótusz, mint egyetemes jelkép" c. fejezetben. (I. kötet, II. rész, 8. fejezet)
"A lótusz a természetnek és isteneinek szentelt virág, és jelképezi az elvont és a konkrét Világegyetemet, mert mind a szellemi, mind a fizikai természet teremtő erőinek emblémája. Az árja hinduk, az egyiptomiak és utánuk a buddhisták a legősibb időktől fogva szentnek tartották. Tisztelték Kínában és Japánban, a görög és latin egyház is átvette, mint keresztény emblémát". itt a lótuszt az ábrázolásokon a vízi liliom helyettesíti. Ez a szál virág jelképezi a tüzet és a vizet, vagyis a teremtés és a nemzés gondolatát, tehát ugyanazt a gondolatot, mint a lótusz a Bodhisat kezében, aki hírül adja Maha-Maya-nak, Gautama anyjának a világmegváltó, Buddha születését. . A hinduknál a lótusz a természet tűz és víz (a szellem és az anyag) létrehozta nemző erejének emblémája." - írja H.P. Blavatsky.

Kínában a lótuszt szent növényként tisztelték már a buddhizmus elterjedését megelőzően is. A taoista hagyományban a nyolc halhatatlan egyikét, a nemes szívű szűzet kezében a "nyíltszívűség virágával", a lótusszal, illetve lótusz-elemekkel díszített jogarral szokták ábrázolni. A lótuszvirág Kínában a tisztaságot és bölcsességet, a termékenységet és a termékenyítő erőt jelenti. A kínai festészet a nyugati égboltot lótusz-paradicsomnak rajzolja meg, ahol gyönyörű lótuszok körében, bodhiszattváktól körülvéve trónol Amitabha, a nyugati buddha.

"A fehér lótusz idillje" c. könyv tartalmára gondolva asszociálhatunk még a csakrák közül a hetedikre, a koronacsakrára is, amely központ a fejtetőn található, és az indiai könyvek ezerszirmú lótusznak írják le. Ha teljesen felébredt, ez a csakra a legfénylőbb valamennyi között, tele leírhatatlan színhatásokkal és majdnem megfoghatatlan gyorsaságú rezgéssel. A központi része ragyogó fehér színű, a közepében bőséges arannyal. A megfelelő asztrális központ felkeltése teljessé teszi az asztrális életet, és az embert képességeinek tökéletességével ruházza fel.
A sahasrara csakrát a hindu könyvekben gyakran, mint "lótusz-medencét" említik. E medence "édes hangú vizét" pedig mint nektárt emlegetik. A hétköznapi halandókban ez még egy ki nem nyílott bimbó, de amint a Logosz kiárasztja fényét erre a bimbóra, a tanítvány koronacsakrája ugyanúgy kinyílik, mint ahogy a zárt lótuszvirág is kitárja csodás szépségét a világnak, amint a Nap a látóhatár fölé emelkedve rávetíti sugarait. A hatha jóga tanítói szerint az emberi lélek a samadhi állapotában a sushumna-n át felemelkedik ehhez az ezerszirmú virághoz, és megpillanthatja a kápráztató spirituális Napot. A misztikus történet Fehér Lótusz Úrnője egyfelől a spirituális intelligenciát jelképezi, ő Kwan-yin, másrészt ő jelképezi a Logosz aurájának fényét, és a tudatos élet áramlatának ő a forrása.

Ahogyan az ismeretlen szerző írja:
"Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.
És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát fölismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.
De ehhez az szükséges, hogy - mint a lótusz - boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.
Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle."

M. Collins: A fehér lótusz idillje c. könyv szabadon letölthető:
www.teozofia.hu Olvasnivalók c. menüpont alatt