A KARMA Véletlen vagy tervszerű?

Véletlen vagy tervszerűség?
A világ nem véletlenszerű, úgy érzem működésében hat egy rendező elv, mert e nélkül az élet "szenvedései" értelmetlennek tűnnek számomra.  Becsületes, jó emberek tele vannak nehéz problémával, életük tragédiák sorozata. Kevésbé jó emberek irigyelt körülmények között élnek. Hagyományos vallásos hívőként hittem az igazságos Istenben. A vallás nem adott megfelelő választ azzal, hogy azért vagyunk itt e Földön, hogy szenvedjünk. Találkoztam a teozófiával, és úgy éreztem, minden a helyére kerül, és minden logikusan működik.

A világot működtető törvények
A világ nem véletlenszerűen működik, meghatározott törvények irányítják. A fizikai világban a fizika törvényei működnek, ez ma már mindenkinek számára természetes, ezt a tudomány vizsgálja. Az összes tudathordozónk (fizikai - asztrális, érzelmi - mentális, gondolati) világát, vagyis az erkölcsi és mentális folyamatokat is ugyanazok a törvények működtetik.  Ezek az analógia (mint fent úgy lent), az újraszületés, a fejlődés, az áldozat, a vonzás, a dharma (életfeladat), és a karma törvénye. Önismeretem szempontjából nekem az analógia törvénye segített a legtöbbet.

Mit jelent a karma?
A karma törvénye feltételezi, hogy hiszünk az újraszületésben, az emberi fejlődésben, egyébként az egész értelmét veszti. Ez a törvény foglalkoztatja leginkább az embereket, hiszen közvetlenül érint bennünket sorsunkon, életünkön keresztül. Olyan elv, amely visszaállítja az egyensúlyt valahányszor az Univerzumban bárhol megbomlik. Emerson a kiegyenlítés törvényének nevezi. Szanszkrit eredetű szó, cselekvést jelent. Szokás ok-okozat törvényének is nevezni, ami arra utal, hogy a szó (karma) okok és okozatok megszakíthatatlan kapcsolatát jelöli.
H.P.Blavatsky úgy beszél a karmáról, mint a világegyetem "alapvető törvénye, minden más, a természetben létező törvény kiindulópontja, eredete, forrása". Az a tévedhetetlen törvény, amely összerendezi az okozatot az okkal a létezés fizikai, mentális és szellemi szintjén. 

A felelősség törvénye
A karma törvénye a spirituálisan öntudatára ébredt ember legfontosabb iránymutatója. A felelősségére ébredt ember törvénye, aki tudatában van annak, hogy bármit elindítunk, az nem csak ránk, hanem másokra is hatással van. Ha megértjük a működését, oda visz bennünket, ahová akarjuk. Nem tehetetlen, véletlenszerű "vergődésként" éljük meg életünk eseményeit. Ha a tudásunkkal vele és nem ellene dolgozunk, rendelkezésünkre áll. A karma egy lehetőség a kezünkben, hogy úgy cselekedjünk, amelynek következtében a következő életünkben úgy élhessünk, ahogyan szeretnénk. Vagyis mi határozzuk meg ebben az életünkben következő fizikai formánk jellemét és viszonylatait. Társteremtői lehetünk sorsunknak. Tapasztalatainkon keresztül megfigyelhetjük a törvényszerűségeket, a következményeket és tudatosíthatjuk azokat.

Hogyan működik a karma?
A karma mindenütt működik, ahol kapcsolatok vannak, mert ahol kapcsolatok vannak, ott cselekvés van, és ahol hatás van, ott ellenhatás is van, amely újabb cselekvés oka lesz, végig a kapcsolatok bonyolult hálózatán. Minden síkon (tudathordozóink síkján), amelyben működünk, erőket bocsátunk ki. Az erőknek a mennyisége, minősége a múlt (előző életeink) eredményei, majd ebben a világban működtetve őket (cselekvés formájában), okká válnak, alakítják a jövőt, hiszen önmagunkra és másokra is hatással vannak.

Melyek ezek az erők?
A gondolat a leghatalmasabb tényező a karma alakításában. Mivel igen finom anyag, ezért gyorsan felel a tudat minden rezgésére. A gondolati kép nem vész el, képességeket alakít, amit magunkkal viszünk a következő életünkben, mint jellemvonást és hajlamot. Ezért hallhatjuk oly gyakran: vigyázz a gondolataidra.
"Az ember a gondolat terméke, amin ebben az életében elmélkedik, azzá lesz jövő életében." Tehát értelmi és erkölcsi jellemünk alakítása a mi kezünkben van letéve. Gondolatainkkal azonban másokat is befolyásolunk, mentális képeink rezgési folyamatokat indítanak el. Jó vagy rossz gondolatok a vonzás törvénye szerint, jó vagy rossz célokra egymáshoz kötnek embereket. Időnként találkozunk olyan emberekkel, akiket látszólag minden ok nélkül ellenszenvesek találunk, vagy nagy szeretetet érzünk irántuk. Tehát gondolataink másokra való hatása határozza meg következő életünk társait, kapcsolatait.
A vágy (asztrál) a külvilágban lévő tárgyak iránti vonzódásunk az egyik, amely meghatározza jövendő életünk helyét. A mai emberben erősebbek a vágyak, mint a gondolatok. Vigyázzunk mire vágyunk, mert megkaphatjuk. Szívesen élnék déli tengereknél, napsütés és pálmafák alatt, de vajon a kígyókat is el tudnánk viselni? Nagyon fontos az érzelmek kontrollja, mert intenzív érzés - például gyilkos gondolatok valakivel szemben - ölésre késztethetnek valakit, akinek az elméje összerezeg ezzel, és mivel erős érzés hathat alsóbb síkokra is (asztrál a fizikaira), akár fizikai tettben is megnyilvánulhat.
A cselekedet (fizikai) a legalsóbb szint terméke, következményei előző életeink gondolatainak, vágyainak. A cselekvés megtörténésével karmánk ki is merül.  De a tett hat másokra, amely hatás újabb okokat indíthat el. Illetve közvetve a cselekedet újabb gondolatokra, vágyakra ösztönöz, és igazán ezekben van a karma teremtő ereje, nem a cselekedetekben.  Ha valamit sokszor ismétlünk, szokássá válik, a szokás fizikai síkon apró, ismételt cselekedetekben nyilvánul meg. A fizikai test azonban elenyészik, de a kialakított vágyat, kötődést magunkkal visszük a következő életünkben, mint hajlamot, ami előjöhet bizonyos fizikai körülmények hatására.

Igazságos-e a karma?
Néha úgy tűnhet, hogy számunkra "rossz" emberek jó körülmények között, "irigyelt" életet élnek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden erő a maga síkján hat, indítéktól függetlenül. Vagyis a karma igazságos, "a rossz emberektől" sem tagadja meg a jutalmat. Ha valaki jót tesz fizikai síkon, amely másoknak is segít, ha önző is az indíték, következő életében fizikai szinten megkapja jutalmát, de érzelmi, gondolati szinten le kell dolgoznia önző indítékainak adósságát. Vagyis jó tett, jó körülményt teremt, de ha a szándék önző, jó körülmények között is boldogtalan ember lesz. Rossz tett esetén, még ha jó szándék is vezette, a számlát benyújtják, hiszen hibáztunk, de mivel a szándék önzetlen volt, sanyarú körülmények között is boldog, megelégedett, türelmes és elfogadó emberként fog élni. Minél magasabb a sík, annál hatékonyabb és tartósabb az erő, amelyet kifejt. Ezért fontosabb az indítóok, mint a cselekedet. A jellemre visszaható indítóok a hatások hosszú sorát indítja el, mert a jövő cselekedeteit a jellem fogja irányítani. Tehát nem közömbös, hogy tökéletesedik a jellem, vagy romlik.

A karma fajtái
Bizonyos karmikus adósságok annyira különböznek, hogy megnyilvánulásukhoz több test-típus szükséges. Aztán vannak kötelességeink azokkal szemben, akik nem születtek velünk egy időben újra. Tehát összkarmánk csak egy része tud egy életen belül kiteljesedni.
Az érett karma meghatározza az élet hosszát, a test ismertető jegyeit, erőinket és korlátainkat, összehoz olyan lelkekkel, akikkel szemben adósságunk van, speciális viszonyokat előnyökkel és hátrányokkal együtt (rokonok, család, barátok), mentális képességeket. Okokat hoz az életünkbe, amelyek örömet vagy bajt okoznak, de csakis azért, hogy tapasztaljunk. Ezt mutatja meg az asztrológia, itt nincs választásunk, ez az adósságunk. Úgy érezhetjük, hogy korlátok közé zárja a lelket, de ezeket mi választottuk előző életeinkben teremtett karmánkkal. Hogyan működik? Előzőleg sokat ismételt gondolat következtében beáll egy telítettségi állapot, majd ezt magunkkal hozva egy következő életbe, egy kívülről jött impulzus, vagy körülmények "véletlen" összeállása cselekedetté sűríti, és gonosz tettben sül ki. Ellentettje, mások segítésének a gondolata, telítettség elérése esetén hőstettben nyilvánul meg. Tipikus esete: NEM IS TUDTAM, MIT TESZEK!
Ide tartozik a váratlan "megtérések" esete is. A rossz gondolatok az előző életben szokás formájában kemény héjat alakítanak ki, ezeket magunkkal cipelve az éppen élt életet rossz életté teszik. Sokáig fennmaradhat, ha az éppen élt életek nem adnak alkalmat a megnyilatkozásra.  Közben más területen fejlődik a lélek, amelyet szintén magával visz. Egy bizonyos életben ez a héj a felszínre kerülhet, erős korlátokat szabhat a nemesedett léleknek. Aztán éri egy impulzus, egy könyv, egy tanító mondata, egy váratlan esemény, amely felrázza, és "megtér", életét teljesen más irányban folytatja.
Felhalmozott karma vagy a jellem karmája, mint jellem állandóan módosul. Erősebb vagy gyengébb hajlamokból áll, ahogyan a gondolat létrehozza. Ezért olyan fontos az önismeret, hogy tudatosuljon, melyek a nekünk nem tetsző hajlamaink vagy vágyaink. Nem baj, ha nem sikerül ellenállnunk, csak próbálkozzunk, minél tovább sikerül ellenállnunk, annál közelebb vagyunk a legyőzéséhez. Minden kudarc egy lépés a siker felé, az ellenállás csökkenti a vágy erejét, a jövőben kisebb erővel fog fellépni
A kollektív karma a csoport karmája, a csoport minden tagjára hat, nem véletlen, milyen nemzetbe születünk, bizonyos nemzetek is rendelkeznek jellemző tulajdonsággal, ami számukra feladat és tapasztalnivaló. Ha ez segíti az egyéni tapasztalásunkat, ide születünk.
Kisebb csoportokban is hat a karma, ha valakinek feladata a hirtelen halál megtapasztalása, feljut egy olyan vonatra, amelyet később baleset ér, akiknek ez nem volt adóssága, lekésik róla.
Ha finom tulajdonságokat fejleszt az Ego, olyan családba születik, ahol ez kifejezésre juthat, és pl. egy zenei tehetséget tovább öröklő családba születik. Ha durva jellemet fejleszt, durva családba születik, így végül is a családunkat is mi választjuk Az Én magával hozza karmikusan szerzett képességeit és vágyait, majd olyan fizikai testet kap, amely eszköze lesz ezek kifejeződéséhez. Így még inkább látható, a sors nem véletlenül alakul, a karma nem büntetés, hanem önmagunk és mások felé ható spirituális felelősség. Haragszunk-e a tanárra, ha felkészít bennünket a tananyagból, elmondja a vizsgakövetelményeket, időt ad a tanulásra, de mi szabad akaratunkból úgy döntünk, hogy nem tanulunk, majd megbukunk. Csodálkozunk ilyenkor, vagy tudomásul vesszük a következményt?

A karma urai
Vajon kik irányítják a bonyolult összefüggéseket? A teozófiai irodalom őket Lipikáknak nevezi, akik igen fejlett, nagy hatalmú lények, figyelembe vesznek minden körülményt, és kiválasztják számunkra a fizikai testünket, a családunkat, a nemzetünket éppen úgy, ahogyan a tapasztalásunkhoz leginkább szükségünk van rá. Mindenkire annyit tesznek, amennyit éppen elbír, és pont annyi feszültség keletkezik, amelyre a tudatunk fejlődéséhez feltétlenül kell.

A szabad akarat
Választhatunk abban, hogy egy életre kapott feladatot elvállalunk vagy sem. Megúszni nem tudjuk, csak halogatni, az adósság alól nem lehet kibújni. Egyszer meg kell tanulnunk a leckét is. Ha sokáig halogatjuk, egyre erősebb figyelmeztetéseket kapunk, egyre erősebb események formájában, amelyek jelzik, már ideje ledolgoznunk az adósságot

A karma megszüntetése azt jelenti, hogy megszabadulunk a régi kötelékektől, és újakat nem hozunk létre. Ameddig a lélek bizonyos tárgyakhoz tapad, mindig oda vonzódik, ahol ezt megtalálja. A jó és rossz karma is megköt. A cselekvések gyümölcse utáni vágy cselekvésekre, tevékenységre ösztönöz. A karma megkötő eleme a vágy, mihelyt a lélek nem kíván semmit, amit a föld és ég nyújthat, megszabadul az újraszületés körforgásától. A cselekvéseknek nincs hatalma, hogy a lelket fogva tartsa. Ha elvégződik, eltűnik a múltba.
Újra termelődő vágy új tevékenységre ösztönöz, tevékenységünk hat másokra, és így a vágy folyton új láncokat kovácsol. Viszont ne akarjunk rögtön vágytalanok lenni, ha valaki még nem elég tudatos, könnyen átcsúszhat lustaságba. A vágyak legyőzik a nehézséget, tétlenséget, lustaságot, tevékenységre ösztönöznek, ebből tapasztalatot szerzünk. Amíg haladunk az istenség felé, szükségünk van a vágyak sarkantyúzására. Ahogyan fejlődünk, a vágyak egyre önzetlenebbek és tisztábbak lesznek.

Gyakorlás
Gyakorolni lehet cselekedeteink gyümölcséről való lemondást. Érdemes kicsiben kezdeni, segíthetünk valakinek köszönet, hála elvárása nélkül. Gyakorolhatjuk a birtoklás kívánságának felhagyását is, és rájövünk, tárgyak nélkül is lehetünk elégedettek. Mindig a mérték a fontos. Vigyázzunk, nehogy passzivitásba csapjon át. Végezhetjük kötelességünket gondosabban, komolyabban, figyelmesebben, az érte járó "gyümölcs" elvárása nélkül. A spirituálisan öntudatára ébredt ember megpróbál visszanézni a múltba, feltárni az okokat, amelyek a jelenben hatnak. Hajdani "áldozatunknak" szolgálatot tudunk tenni most a fizikai síkon. Képesek vagyunk szeretetteljes és szolgálatkész gondolatok kibocsátására is. A megbocsátás, jóakarat gondolatait küldhetjük azok felé, akik minket bántottak. Senki sem vonható be a gyűlölet gondolataival, he nincs meg benne a gyűlölet érzése (hasonló hasonlót vonz).

Mit tegyünk?
Csöndes elfogadhatjuk az élet eseményeit, hiszen tudjuk, az adósságot magunk teremtettük. Nem szidjunk sem Istent, sem embert (haragszunk-e a gyermekre, ha tudatlanságból rosszat tesz?). Igyekezzünk levonni a legjobb tanulságot, mire tanít.

Eredmény
Eltűnik a nyugtalanság, elégedetlenség (sokat segíthet az esti hálaima, minek örülhetek az életben). Béke, erő, türelem jelentkezik. Tudatosítsuk: az örökkévalónak dolgozunk, és azért, hogy istenségünk fejlődhessen. Sose felejtsük el, szeretettel szemlél minket, hiszen azért korlátozta magát, azért nyilvánult meg általunk, hogy megtapasztalhassa önmagát.

                                                                                                      
Kiss Csilla
Magyar Teozófiai Társulat
www.teozofia.hu