Tovább a receptekhez

A húsmentes étkezés hátteréről röviden                  

Az ősi bölcsesség tanítása szerint az emberi lét célja a tudat kibontakozása, mely a szellem anyagba szállásával, annak mind fejlettebb formákban való újraszületéseivel valósul meg.  Fejlődése során ásványi, növényi, állati, majd emberi formákban szerez tapasztalatokat. Annie Besant szavaival: „A nagy kibontakozás, míg a kőből Isten lesz, millió éveken keresztül megy végbe, beláthatatlan időkön át.”  

Az emberi test az a forma, amelyben (sok-sok élet elteltével) először vagyunk képesek valamennyit megérteni a fejlődés nagy tervéből. Először vagyunk képesek magunkat a halhatatlan szellemmel azonosítani, és megérteni, hogy testünk csupán eszköz, melynek segítségével érzékelhetjük a fizikai világot, és benne működhetünk.
Az ember értelme előtt mind jobban kibontakozik a Terv, és a lény, akit eddig erős természeti törvények kényszerítettek fejlődésre, önként és akarva lép a fejlődés útjára, és aktívan részt kíván venni önmaga fejlesztésében és testvérei segítésében.

Az első tény, amivel szembesülünk, hogy rengeteg, tényleg szédítő mennyiségű az a munka, amit önmagunkon el kell végezni. Testünk megtisztítása, értelmünk és jellemünk fejlesztése, érzelmeink és gondolataink uralása külön-külön is óriási feladatnak tűnnek, de nekünk mindegyikkel foglalkoznunk kell.

A táplálék, amiből fizikai testünket felépítjük, meghatározza annak reagáló képességét. Testünk tisztasága, kifinomultsága befolyásolja érzelmeink és gondolataink minőségét, mivel egy durva test sűrű anyaga képtelen válaszolni magasabb rendű érzelmek és gondolatok finom rezgéseire.  
A húsfogyasztás és az alkohol különösen eldurvítják testünket, de ide tartozik a dohányzás és drogfogyasztás, sőt a kávé és tea mértéktelen fogyasztása is.

Úgy tűnik, az Európában elterjedt keresztény vallás nem helyez akkora hangsúlyt a tiszta táplálkozásra, ám ez nem így van. Aki komolyan érdeklődik, és utánajár, az tapasztalni fogja, hogy a keresztény vallás ezoterikus irányzatai is (pl. Rózsakeresztes, Templomos és Pálos rend) a szellemi fejlődés alapfeltételeként határozták meg a tiszta életmódot, és ezzel összhangban nem fogyasztottak húst.

Ám nem a testünk tisztasága az egyetlen szempont, ami miatt a húsevés kérdésén el kell gondolkodnunk.
Értelmünk révén a Föld (fizikai testtel rendelkező) élőlényeinek uraivá váltunk, és mint ilyenek, felelősek vagyunk értük.
„Ha csak a külsejét nézzük, bizony őrült ez a világ, és mégis mily csalóka a maga őrültségében! Az örültségnek igazi tévhite ez, amikor a beteg nem ismeri fel állapotát, sőt tökéletesen egészségesnek hiszi magát.”- mondja a Szív Tana.
A világ sokféle „őrültsége” juthat eszünkbe ezen sorok olvasásakor. Egyik őrültsége, hogy művelt, kifinomult, jó érzésű emberek „normálisnak” tartják, hogy állatok, érző lények millióit kínozzuk meg és mészároljuk le naponta, hogy étvágyunkat kielégítsük.

Az Európai Unió rendelkezik a „vágóállatok” leölésének „humánus” módjáról, ami megköveteli, hogy el kell kerülni minden elkerülhető fájdalmat és szenvedést. Ez világosan bizonyítja, hogy a mai európai átlagember képes az értelmével felfogni, hogy kegyetlenséget művelünk.
Ránk tehát már nem érvényesek Krisztus szavai: „… nem tudják, mit cselekszenek”. Mi már tudjuk, mit cselekszünk. És személyes felelősséggel tartozunk minden, rettegésben tartott, agyonkínzott és megölt állatért.

Annie Besant „Vegetárizmus teozófiai megvilágításban” című előadásában részletesen taglalja a húsevés következményeit, valamint felelősségünket többek között azokért az emberekért, akikre áthárítjuk az állatok megölésének munkáját, amit mi magunk nem végeznénk el. (A húsevésnek más káros hatásai is vannak a finomabb világokban, ezekről részletesen olvashatunk a teozófiai irodalomban.)

A teozófia nagy tanítói szerint a fizikai test megfegyelmezése, megtisztítása a legkönnyebb, számos egyéb feladataink között. Mivel legtöbbünk jól tudja, milyen nehéz munka ez, van róla fogalmunk, milyen nehéz lehet a többi, ami még ránk vár. Ezzel együtt biztos, hogy kevés eredményt érhetünk el más téren, ha fizikai testünk megfegyelmezése kifog rajtunk.

Az ősi bölcsesség szerint a test mindent szeret, amihez hozzászokott.
Ha megpróbáljuk testünket valamiről leszoktatni és valami másra rászoktatni, hamar tapasztaljuk, hogy hevesen tiltakozik, és ez némi szenvedéssel jár, de tény, hogy minden próbálkozással gyengítjük ellenállását, és egyre közelebb jutunk a kitűzött célhoz.
Ezért, az egyik leghasznosabb tanácsot (minden küzdelmünkhöz) Kuthumi Mestertől kaptuk, mikor azt mondta:

„Egy szót mondhatunk csak minden igyekvőnek: PRÓBÁLD!”

A Teozófiai Társulat nem várja el egyetlen tagjától sem a húsmentes táplálkozást, minden törekvőnek joga van eldönteni, hogy mely területen és hogyan kívánja (ha kívánja) fejleszteni magát.
Azoknak a törekvőknek viszont, akik célul tűzték ki, hogy valamely területen fejlesszék magukat, igyekszik megadni minden felvilágosítást és segítséget.

A vegetáriánus étkezésre való áttéréshez kívánunk segítséget nyújtani folyamatosan bővülő receptgyűjteményünkkel, melyet Kiss Csilla állított össze saját receptjeiből.

Az elkészült ételekről B. Kovács Zoltán készített fotókat.

Minden felmerülő kérdésre szívesen válaszolunk a Fórumban.

Tóth Viktória

Magyar Teozófiai Társulat

Sziddhártha Alosztály

"Bár élhetnétek a föld illatából,
vagy mint
a légi növényt,
a napfény
tartana fenn.
De mivel ölnötök kell, hogy ehessetek és az újszülöttet meg kell rabolnotok
anyja tejétől, hogy szomjatokat elolthassátok, tegyétek ezt
az imádat tettévé,
és legyen az asztalotok oltár, amelyen feláldoztatnak az erdő és mező
ártatlanjai
azért, ami
még tisztább és még ártatlanabb
az emberben.

Ha állatot öltök, így szóljatok hozzá szívetekben:
"Ugyanaz a hatalom, amellyel most megöllek, engem is megöl és
engem is elfogyaszt.
Mert a törvény, amely a kezemre adott, engem is
egy hatalmasabb
kézre ád.
A te véred és az enyém nem más, mint a nedű, amely táplálja a
mennyek fáját."

És ha almát morzsoltok fogaitok között, eképpen szóljatok hozzá
szívetekben:
"Magvaid éljenek tovább testemben,
és holnapi rügyeid virágozzanak szívemben,
és illatod legyen a leheletem,
és együtt örvendezzünk minden évszakban."

(Khalil Gibran:
A Próféta)